Utóirat a jövőről

Kénytelenek vagyunk itt egy egyszerű elhatárolással élni, és ehhez az elhatároláshoz legalkalmasabb a bejegyzésekben érintett „metafizika” fogalmat használnunk. Így a korábban megfogalmazottakkal összhangban megkülönböztetjük azokat az embereket, akik maguk is használják és érvényesítik szemléletükben azt a vertikális irányt, ami a metafizikai gondolkozás lényege, s ilyen módon aktív művelői a metafizikának, valamint azokat, akik esetleg értik vagy érteni vélik ugyan a metafizikai gondolkozás általunk vázolt lényegét, de aktívan nem művelik, esetleg nem is értelmezhető számukra a valóság ilyen megközelítése.

– Nos, mivel a metafizikai szemlélet szerint minden megvalósulás oka csakis a vertikális fölöttesben kereshető, amibe az adott megvalósult beágyazott, lényegi ok-okozati összefüggések kizárólag vertikálisan, tehát metafizikai értelmezésben tárhatók fel. Ennek megfelelően pl. egy hadvezér soha nem fejtheti meg ellenségének mozgásából a valódi célját, hanem éppen fordítva, csak valódi metafizikai céljából fejtheti meg a mozgását. Továbbá, ha egy hadvezér nem ismeri ellensége valódi célját, akkor eleve elveszett. Számára az ellenség mindig kiszámíthatatlan marad. Sem támadni nem tudja, sem védekezni nem tud ellene, s mindig egy természeti csapás kiszámíthatatlanságaként fog hatni megjelenésének időpontja és aktivitásának jellege, amivel szemben csak pánikreakciói maradnak.

Ezzel szemben, aki látja ellensége metafizikai célját, annak a számára minden ellenséges mozdulat érthető, várható és átlátható.

Alább teszünk néhány egyszerű megállapítást arról, hogy a jelenlegi hatalmi akarat milyen irányban fogja a közeljövőben átformálni az emberiséget. Méghozzá jelen állás szerint ez az átformálás lényegében akadálytalanul fog lezajlani néhány évtizedes időtávlatban, jóllehet mindig lesznek ellenzői, akik úgy fogják érezni, hogy hősies harcot folytatnak a folyamat ellenében. Ez azonban a hatalom szempontjából nem zavaró, sőt, nagyon is jól használható és csupán az időtényező szempontjából esik számításba. Azonban egy valamirevaló hatalom időn kívüli.

Ennek a viszonylatnak a megértéséhez nagyban kell gondolkozni. Például el kell tudni képzelni azt, hogy egyszerűen és kézenfekvően létrejöhet egy reális és működőképes hatalmi akarat, mely néhány ezeréves távlatban a Föld lakosságát túl kívánja szaporítani, s koncepcióját a legtermészetesebb módon képes is megvalósítani. Ha pedig valaki számára egy ilyen gondolat abszurd, úgy ezzel, mint gondolati teljesítménnyel önmagát azok között reprezentálja, akikkel megtörténnek a dolgok, megtörténik az élet, aki nem ura sem másnak, sem önmagának, vagyis a fenti elhatárolásban kétségtelenül a metafizikai szemlélet nélküliek közé tartozik, a sokak közé, akik a megfoghatatlan hatalmi akarat mindenkor mesterséges szabályrendszerének labirintusában az öntudatlan „követők”. Ha balról fújja őket a szél, akkor jobbra mennek, ha jobbról fújja őket a szél, akkor balra mennek.

Nekik a hatalmi akarat itt megfogalmazott céljai minden alapot nélkülöző esetlegességként hatnak, mivel esetlegesként élik egész életüket, esetlegesen jobb vagy esetlegesen rosszabb körülmények közé kerülve, mint az őzek a hét bő és a hét szűk esztendő idején, s ha „véletlenül” az ember túlszaporodik a Földön, számukra az is csak egy esetleges körülmény. Metafizikai szemléletben azonban világos, hogy ami uralkodik, az a gondolat minősége. És nincs lehetetlen.

A hatalmi akarat néhány jövőre irányuló, meghatározó célja:

1. A hierarchia tudatának eltörlése.

Vigyázat, ez nem a hierarchia eltörlését, hanem csak a hierarchia tudatának eltörlését jelenti. A hierarchia egyébként eltörölhetetlen, mivel ez a teremtés rendje. A hierarchia önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Jó akkor, ha az életet támogatja, rossz akkor, ha életellenes. Az a hierarchia, amelyik a hierarchia tudatának eltörlésére törekszik, csak életellenes lehet, mivel a tudatot virtualizálja. Módszere az emberek egyenlőségének elve, mai narratívában leginkább a „demokrácia”, mint a tudat uralmának eszköze. Az önmagát egyenlőnek elgondoló ember az önmagát nyilvánossá nem tevő hierarchia számára teljesen kiszolgáltatott.

2. A hierarchia tudatával összefüggésben a metafizika transzcendens irányának tudatból való eltörlése.

Ennek első lépése a létszakralitás eltörlése volt, aminek keretében a szakralitást vallási tudatformákba zárták. Következő lépése a vallási tudatformák eltörlése és a tudat bezárása az érzékek aktuális szintjén matériaként megragadható szűk gondolati rezervátumba. Módszere az érzékek végsőkig izgatása étvágyra, ízekre, szexualitásra, virtuális vízióra (technika), s a felizgatott érzékek lebegtetett kielégítése.

3. Az ősiség, a származás tudatának eltörlése.

Annak a ténynek a tudati eltörlése, hogy a személy létezése kizárólag az ősök akaratának következménye. A személy valósága az ősök akarati láncolatában teremtődik. Amennyiben ez az akarati láncolat megszakad, vagyis a személy csupán önmagára irányul, nem vállal áldozatot az ősiségi láncolatba kapcsolódás által a jövőbe hatolásért, azaz vágyát, valóságvízióját nem termékenyíti gyermekké, az emberiség megszűnik.

Az ősiségi lánc megszakításának módszere az ember individualizálása, önmagára irányítása, generációs ellentétek kiélezése, a fiatal generációk kivonása a szülői térbe ágyazottságból. Az előző két pont megvalósulása önmagában is maga után vonja ennek a célnak a megvalósulását.

4. A vérségi tudat eltörlése.

Szorosan összefügg az előző ponttal. A szülő és a gyermek vérségi összetartozási tudatának súlytalanná alakítása. Természetesen olyan fázisban válik aktuálissá, amikor már az ősiségi láncolat transzcendens jelentése nem merül fel. Megindul a nemzetek összemosása, összekeverése, szintén egyenjogúsági alapon.

A gyermek a felnőtt számára ösztönösen vágyott élvezeti cikké válik, aki megmagyarázhatatlan ösztönérdekek miatt kell neki. Mindegy, hogy honnan, de kell. Mindegy, hogy milyen módon, de kell. Ha valamiért a saját nem megy, akkor kell a másé, vagy kell a mesterséges megtermékenyítéssel világra jövő, vagy kell az idegen férfi ivarsejtje által mesterséges megtermékenyítéssel világra jövő, vagy kell majd a későbbiek folyamán valamilyen mesterséges géntenyészet. Hatékonyak még a minden áron élni akarás jegyében alkalmazott szervátültetések, génsebészeti eljárások, őssejtre alapított korrekciók. Ezek mind az ember vérségi valóságával szemben egy csupán kibernetikai értelemben önazonos egység tudatosítását támogatják.

5. A nemi (szakrális) tudat eltörlése.

Első közelítésben a nemiség szakralitása került feláldozásra a vallásokban megtámadva. Második megközelítésben a nemi preferenciák kerültek és kerülnek feláldozásra a materiális logika oltárán, ahol az egyenjogúsági eszmekörben kétségtelenül lehetetlen bizonyos preferenciájú nemi összetartozás, egység, egyesülés többivel szembeni kiemelt kezelését indokolni.

Módszere a nők elférfiasítása és a férfiak elnőiesítése, az azonos neműek kapcsolatának érinthetetlen közerkölccsé emelése, valamint az előző négy pont következményeinek okos használata.

6. A világ organikus egységtudatának eltörlése.

A szerves világgal való együttműködés és kapcsolat, a valóság minden szinten meglévő teremtési lehetőségének eltörlése. Steril, mesterséges világ és vegetációs környezet kialakítása művileg kreált létproblematikával, ahol a tudat számára egyedül a mesterségesen keltett „érdekes” ingerek maradnak, melyek kielégítése érdekében olyan munkára fogható, aminek értelme kívül esik mindenkori ingerzónáján. Ez a cél már ma is nagymértékben megvalósul a „munkahelyen”, ahol az elvégzett munka eredményéhez a „dolgozónak” semmi köze, nem is érdekli, hanem csak az érdekli, hogy a munkájáért kapott bér a már ma is mesterséges ingerkörnyezete milyen szintű kielégítésére alkalmas. Jelenleg főként a „munkahelyek” szervezettsége marad el messze a hatalmi célkitűzéstől, mivel csak és főként statisztikusan szerveződnek a hatalom médiumaiként a megfelelő irányba. Később a statisztikus lazaságba beleférő egyénieskedés fokozatosan visszaszorul a munkaadói oldalon, és helyet ad a jótékony globális tervezésnek.

– Ne a „Szép új világ”-ra tessék gondolni. Az csupán üres materiális szemléleten alapul. A valóság mintegy észrevétlen fog átalakulni: átalakul az, ami természetes. Megoldottság lesz.